~ Sky ♥ Blue ~
Anime Lovers!

Navigáció ^^



Home About Links Stuffs

Sziasztok~! A blogomon történeteket írok, néha magamról is fogok^^ Jó szórakozást ^^
/ navigáióért: KATT /


Anime Chatbox!







"Kell a változatosság? Választhatsz!^^

Tooltips Background 1 Tooltips Background 2 Tooltips Background 3

Anime Mysterious Box!

B L U E
Továbbiak...


Big Claps!



Basecode from Jennier & Template by Kinanti & Sweet header by Kinanti!
Anime Lovers
YOUR SPECIAL NAME!.




Tartom a képet magam előtt. Érzem,hogy könnyek gyűlnek a szemembe. Pislogok kettőt,elmosódik előttem a világ és elmorzsolok egy könnycseppet. Az ajkamat beharapom ,hisz nem akarok hangot kiadni semmiféleképpen sem. Nem akarom,hogy sajnáljanak. Hogy sajnáljon bárki is. Nincs szükségem sajnálatra,se az emberek sajnálkozó tekintetére. Tudod mit? a sajnálom szó bármelyik alakjára sincs szükségem,legszívesebben eltűntetném ezt a szánalmas szót.
Bámulok tovább a képre és egyre több és több emlék jön fel. Emlékszem ,mikor belém kapaszkodva sétált mellettem és mesélt a Nagybetűs Életről. Mikor se én,se mamám nem tudtuk kibontani azt a fránya befőttes üveget ,aztán jött Ő és megmentett minket az éhezéstől..khm. Akarom mondani a savanyúság nélküli ebédtől.
1000 meg egy emlékem van Vele és az egész családdal. Közös képek,kirándulások...Aztán egy idő után elkezdett a család szétesni..teljesen. Már nem jártunk fel hozzájuk Miskolcra. Már ők se jöttek le minket meglátogatni,mint anno. Bevallom őszintén , legutóbb 2 éve láttam utoljára Őt. Őt és mamát..
Mama. Szegény,milyen helyzetben lehet. Egyedül abban a házban,tele emlékekkel és régi illatokkal. Sajnálom őt. Vajon  más is ezt érzi,mikor engem sajnál? Ezt a nyomó érzést a mellkasban,mintha összeakarna roppanni. Kapkod a levegőért és már a gombócka is beférkőzött a torkodba s mire észbe kapnál már könnyekkel van telve a szemed és kipirult arccal próbálod nyugtatni magad. Nem tudom már visszafogni ezt az érzést. Akárhányszor próbálom,nem megy. Nem tudom visszafojtani többé. Már túl sok mindent tartok a kezemben és ezt...ezt már nem megy.
Aztán jött Ő..a Nagy Ő és segít - mindenben. Levette a terhet a vállamról. Képes voltam Vele elfelejteni a múltat,ami számomra egy nagy megkönnyebbülés volt. Köszönöm.
De még mindig itt fekszek,könnyekkel küszködve és emlékekkel kísértve. Meglátok egy kifakult képet,megérzek egy rég elfeledett kölni illatot és felcsendül egy régi dal. Itt török meg. Ennél a pontnál. Ránézek a képre,beleszagolok egyet abba a dohos zakóba és feljebb tekerem a rádió hangját. Miért csinálom ezt magammal? Miért gyötröm ezzel magam? Szenvedek és nem értheti meg senki a fájdalmam. Hogy mit veszítettem. Hogy mit veszítettünk...vagyis inkább kit. Egy lelket,aki anno a világháborúban gyáván bujdosott és ahelyett,hogy harcolt volna, verseket írt. Szebbnél szebbeket. Harccal nem érsz el semmit,költészettel viszont hagysz magad után valamit. Valamit,amit majd az unokáid,a szerelmed,a családtagjaid fognak később a kezükben tartani,miközben Rád gondolnak. Rád. Hogy milyen voltál,miket csináltál - a közös emlékekre.
Felpattanok és elkezdek kotorászni a fiókomban. Aztán áttúrom a másikat is. Odaugrok a komódhoz és ott is keresgélek. Semmi. Sehol semmi emlék Rólad. Aztán eszembejut egy doboz,amibe még anno a rendezkedésnél mindent belehajigáltam azzal felcimkézve,hogy "majd később kipakolom". (Megjegyzem: azóta egy ujjal nem nyúltam hozzá.)Villámsebességgel és reményekkel telve csúszok le a földre. Belenyúlok,keresgélek,de továbbra sincs semmi. Nem találtam meg a verseskötetét. De találtam valami mást,ami ugyanolyan értékkel bírhat. Egy poros fényképalbum. Felkapom és leborulok az ágyra. Kinyitom és az első kép.....az első képen Ő van. Elkap a sírás. Érzem,hogy a szám elé kell kapnom a kezem,mert felfogok visítani annyira fáj. Nyelek egyet és ezzel lement a torkomon. Tovább nézegetem,ezzel kínozva magam. Mégegy kép. Még 2 könnycsepp. És mégegy és mégegy és mégegy. Ennél a pontnál már nem bírtam tovább és sírtam.
Pár perc kellett és megnyugodtam. Utálom magam,szégyellem,hogy egy ilyen dolog miatt ennyit sírok és ennyit bántom magam. Miért? Miért pont most kellett ennek jönnie? Már épp kezdtem megerősödni. Már épp kezdett megerősíteni a Nagy Ő-m. És aztán ez.
Mindig is éreztem,hogy egyszer befog következni,hisz abban a korban vagyok,mikor a nagyszüleim már elég idősek ,hogy ez történjen. "Elég",nem nem elég. Csak még pár évet húzz rájuk kérlek...Csak hogy kiélvezzem Őket,amíg vannak,amíg van rá lehetőségem. Kérlek.

Nagyapa,biztos most is épp rám nézel Odafentről. Már nem egózásból meg semmi,de érzem. Esténként mindig nézem a csillagokat és a minap megláttam egy - a többinél jóval fényesebbet. Tudtam,éreztem,hogy az Te vagy. És hogy vigyázol rám.

A realisták most csóválják a fejüket valószínűleg és nem hisznek nekem. Nem is kell. Nekem ez a hitem. Én ebben hiszek és ezt senki nem veheti el tőlem. Ő ott van. Fent messze a csillagokban,de a szívemhez mégis oly közel.



Megpróbálok egy normális posztot összehozni....najó ez még viccnek is rossz volt, nekem a normális sose ment xD
Szóval jelenleg boldog párkapcsolatban élek. És ezelőtt észrevehettétek,h nem igazán hiszek ebben az igaz szerelem témában..Nem értettem sose egy párkapcsolat lényegét, hogy mit kell konkrétan csinálni benne, nem fogjuk e megunni egymást etc.
Persze, ez mindenkiben benne van. "Vajon megfog unni? Mindig fog szeretni?" Stb.
Szóval a szerelem...
Néha úgy érzem nem megy ez nekem, nem fog sikerülni. Aztán meglátom, hogy ír vagy csak szimplán a kölcsönadott pólójához bújok és máris minden sokkal jobb..érzem, hogy szeretem hogy hiányzik, hogy imádom az illatát, hogy Vele akarok lenni mindig...Viszont félek is picit, mert még nagyon a kapcsolatunk elején vagyunk és rettegek attól, hogy megun majd és nem lehetek vele csak pár hónapot. Őszintén , sose értettem egy kapcsolatnak mi a lényege..Aztán jött Ő, és megmutatta. Akkor is a másikkal lenni mikor bántja magát, rossz kedve van, akkor is mikor nevet, sír, komoly, fél..egyszóval MINDIG. Sok-sok emléket gyártani egyetlen nap alatt. Hozzábújni mikor fázol, mikor rossz kedved van, mikor nem akarod, hogy elmenjen,mikor csak egyszerűen jól esik a társasága,illata...Eddig sose volt normális kapcsolatom, olyan ami nem távkapcsolat. És ez így pont jó Vele. Tökéletes nekem. Akkor jött, mikor nem számítottam rá.
Mindig a tökéleteset hajkurásztam. Magas, vékony, szőke.Aztán jött Ő,aki fekete hajú, picit testesebb és majdnem egymagas velem. De pont ezért jó ez így. Imádom amilyen arcokat vág, imádom mikor megölel , mikor puszit ad(soksok puszit), mikor mosolyog, mikor nevet, mikor beolt,hozzábújok vagy megcsókol. Egyszerűen mindent imádok ami Vele kapcsolatos. Mindig is arra vágytam, hogy fiú barátom legyen, aki védelmez engem, magához szorít ha kell, etc..és most megkaptam. Pedig lehet meg se érdemlem, viszont tudom, hogy szükségem van Rá.
Vajon ezt hívják Szerelemnek? Mert ha igen, akkor azt hiszem teljesen belezúgtam...


🌸🌝🌸

Húha..visszaolvastam pár bejegyzésem és mit ne mondjak..sokat fejlődtem,mióta elkezdtem ezt az egész blogolósdit. Btw a legutóbbi posztom töröltem. Nem akarok egy szót se hallani se Tomiról se a nyári conról. És nem,nem menekülök a múlt elől mert ha kell, pofán baszom azt a nyomorékot. Amúgy egy nagyon nyugodt ember vagyok xD
Sajnálatos módon megbuktam,bár csak olyan szinten bánom, h már nem lesz több matek/biosz/irodalom/föci óra amin baromkodnánk bnőimmel..és nem velük fogok leérettségizni.. Nah de nem bánkódok annyira,mert bekerültem egy nagyon szupi osztályba. 27-en vagyunk és ez így pont jó. Mindenki kitud ismerni könnyen mindenkit. Már kb a fél osztállyal öszebarátkoztam és nagyon örülök ennek,hisz a legutóbbi osztályomban nem igazán voltak barátaim. Megváltoztam..ohhó de méghogy. Mind kívülről mind belülről. Sokkal nyugodtabb természetem lett és már nem vagyok olyan naív. Ha szerelemről van szó akkor talán igen,de ez most mellékes. Lett piercingem uwu egy cuki kis nostril és a következő is már tervben van. Septumot szeretnék:)
Btw most őszi szünet van,voltam Halloween bulin és naaagyon szuper volt,imádtam. Halloween általában a kedvenc ünnepem bár általában átalszom..xD még van egy pár nap a szünetből,addig lehetséges,h végre ki lesz szőkítve a hajam. Már lassan egy éve tervezem,bár félek tőle,h mi lesz az eredmény, h fog állni..
Közben a kapcsolat terén se volt nyugtom. Volt egy fiú,nevezzük Zsoltinak mert mért ne és mert kajak ez a neve(wtf?). Még Október elsején találkoztam vele Orosházán. Életem egyik legszebb napja volt. Jól eldumáltunk,nevettünk és loloztunk. Elcsattant pár csók is és azt hittem lesz is ebből valami. Rá pár napra viszont összejött az exével xD pffft ennyit erről! Azóta próbálkoztam pár fiúval,de milyen az már,mikor tálcán nyomják az orrod elé a szerelmük,h "gyereveddelaszívemjárjunkpedigcsak2napjaismerlekdeteljesenbelédszerettemúristenszeretlek". Na ezt ne xD az ilyet nem szeretem..kell a kihívás! Mostanra már beláttam,h nem kell nekem kapcsolat..van időm és nem kell az igazit kergetnem folyamatosan..nagyon magasak az elvárásaim és én tényleg a tökéleteset akarom. De vajon én elég tökéletes lennék neki?
Nem is az,h félek szeretni. Szimplán..nem látom értelmét egy kapcsolatnak. Lehet ez majd később alakul ki. Mióta Stellával szétmentünk..én is eléggé szétestem. Azt hittem mostanra így 4 hónappal később már túl vagyok ezen az egészen. De minden alkalommal,mikor meghallom a nevét..mikor meglátom,h felugrik a chat ablaka,mikor visszaolvasok egy bejegyzést vagy meglátok egy régi közös képet..egy picit mindig megtörök. Nem szeretem már ez tiszta,de az emlékek fájdalmasak tudnak lenni..Ha ezt olvasod, Stella,nem akarom a frászt hozni rád vagy bármi,tudom már van más párod, nem akarok már tőled semmit. De tudd,te voltál a legjobb dolog az életemben. Lesz majd nálad jobb idővel,de most itt ezt gondolom. Elképesztő voltál,kedves,mindig megértettél és meghallgattad a gondjaim. Benned bíztam a legjobban, neked mindent elmondtam. Mégis tudom,h én basztam el ezt,tudom milyen szar szerető voltam. Nem akarlak visszakapni,nem akarom tisztázni magam..de lehet jól esik ezt hallanod,nem tudom.
Huh hát ezt jól esett kiadni magamból,nem tudom személyesen mennyire merném ezt elmondani neki,de így, h lehet soha nem fogja látni..részben fájdalmas,részben pedig jó is.
Egyúttal búcsúznék el mostanra már örökre hőn szeretett macsekomtól. Az én Egyetlen Hercegnőmtől,Amytől💔 ez is lassan 3 hónapja,mégis bekönnyezek akárhányszor rágondolok. Azt mondják semmi nem marad a szeretteinkből miután meghalnak. Fekete lepedővel fedik be a halált,mint valami rossz dolog. De nem. Velünk élnek. Nem tudjuk megérinteni őket,nem tudjuk megszólítani vagy beszélgetni velük többet. De az érzéseink,amiket együtt éltünk meg,amiket együtt gyújtottunk lángra.Még mindig él,velünk vannak ha csak ilyen formában is,de az érzések azok amik sose múlnak el.Nem vagyok már egyáltalán olyan,mint régen. Érzékenyebb lettem vagy erősebb? Egy lépéssel előre vagy hátra mentem?
Ne haragudj, drága olvasó,biztos nem azért jöttél ide,h az én depressziómat hallgasd.


Év vége és egyebek

Igazából egyszer már belekezdtem ebbe a bejegyzésbe,de egyszerűen annyira nem tudtam írni,hogy inkább hanyagoltam xD hát nem javult - mit ne mondjak.Na mindegy,nem is ez a lényeg.Így visszaolvasva a bejegyzéseim..fhu ,elég nyálas típus vagyok.Tovább már nem is mertem visszaolvasni x.x 
Ő lenne az én Szőkeségem<3
Talon :)
Egyébként: elkezdtem lolozni :D még januárban és mára már 30as vagyok,csak rankedezni nem merek még.Majd csak csoportosan próbálkozom meg ezzel.A lövészeket bírom,de jöhet support és assasin is.Kedvenceim pedig nem más mint Ezreal <3 (hűű,mekkora meglepetés..csak nem szőke?xD) ,a másik pedig Talon,akire mostanában nagyon rákaptam.Egyszerűen az az ulti és azok a skillek és a sebzése,aw..Isteni! Márcsak skin kéne mindkettejükre ls teljesen elégedett lennék.Lenne is egy Ezreal skin,de csak 30%os kedvezményt kaptam rá T-T 
A szőkéről jut eszembe: el nem lehet képzelni mennyire szőke fanatikus vagyok.Még én is meglepődtem magamon.Vonzom magamhoz a szőkéket,hisz suliban a barátnőim mind szőkék xD na meg van egy 11.-es srác,aki ugyanúgy szőke és asszem beleszerettem a hajába,olyan menőn van beállítva.Lehet fodrásznak kéne mennem?Még van időm eldönteni,szal..:D 
Amúgy  lehet anyu megint kimegy Svédországba,de akkor már minket is kivinne később...nem tudom,igazából anyagilag nagyon jól jönne,de a szívem másik felét itt hagynám Mo.-n...vegyes érzelmek jönnek fel ezzel a témával kapcsiban,hisz most nyugtattam meg Csicsit is,hogy egyenlőre nem megyünk ki.Erre lehet talán mégis..? Stellának se merem igazán említeni,van elég baja,nemhogy még emiatt aggódjon :) 
Ahj,pedig olyan gyönyörű a svéd nyelv T-T még ezen a nyáron megtanulok svédül és lengyelül!(ez még jól is jöhet a sok polski ellen lolban,mikor majd azt ugatják,h "kurwaaaa!report!!!" xDD.Naaagyon elkockásodtam.Viszont szoc.életem attól még van,hisz pl múlthéten voltunk osztállyal a Tiszánál..hát volt egy pár dolog.Engem belelöktek a vízbe ruhástul,de ez még ha nem lenne elég,a kedvenc répa nacim is kiszakadt!!qwq Na nem baj,ezt a nyarat kibírom szakatottban v.v Anyway:Tomi(a Dokim) rávett,hogy csináljak magammal vmit ezen a nyáron,hogy ne csak kockuljak folyton és megkért,hogy írjam össze az álmaim,amiket elakarok érni(esetleg a nyáron) és tegyek értük.Na így tettem :D Ez született:
-DW maraton 10-12.
-cc fire red haj
-kipróbálni a szőkét és a kéket
-hajat növeszteni(kb.mell alá érőt)
-Mondocon <3
-Stellához elmenni,majd ő is lejön <3
-új emlékeket szerezni
-sikeres pótvizsga(erre még ezután rátérek T_T)
-megtanulni: egy új rajzstílust,svéd,lengyel nyelvet
kb ennyi c: még lehet csapok hozzá párat idővel,de egyelőre csak ennyi.
A matekról..sztem tuti megbuktam.Nem hibáztatom a tanárt,hisz bírom,csak ne adna olyan **** nehéz feladatokat folyton,ha tudja,h full hülye vagyok matekból.
Tomi felajánlotta,hogy majd segít,meg Csicsi is szal no problem,de  magamtól is kéne vmit tennem ezért,és fogok is.
Anything else: van egy film,ami már egy éve nagyon elgondolkodtat,akárhányszor is látom.Ez pedig az Interstellar - ismertebb nevén: Csillagok Között
Egyszerűen imádom,olyan leírhatatlan érzések fűznek hozzá és bevallom ,hosszú idő után ez az első film,amit a kedvenceim között tudhatok.^^ Mindig is húztak a csillagok és akárhányszor rossz kedvem van és világvége tini hangulatom,csak kinyitom az ablakom és az eget bámulom egy kis Sleeping At Last kíséretében.Gyönyörű számaik vannak.Igazából belegondoltam és ha a Földünk kezd haldokolni majd az időmben,mikor majd a 30-40es éveim koptatom,sztem lemegyek űrhajósnak.Felakarom fedezni a csillagokat,a bolygókat.Najó,valljuk be:ez azért nem lenne olyan könnyű mint mondjuk a Doctor Who-ban,hogy beszállok London kellős közepén egy kék telefonfülkébe és elrepülök időn és téren át.Vagy ,hogy egy másik példát hozzak a CSK-ból,megtalálom a NASA hiperszupertitkosanörzött főhadiszállását,felkérnek egy mentőexpedícióra,hogy keressek egy új lakhelyet,beszállok a Rangerbe,majd  megyek is a féreglyukhoz az új Naprendszerbe.Szóóval ez tényleg nem lenne ilyen egyszerű így belegondolva,de sztem megérné.Most becsatolok pár képet a filmről cuz why not xD Mellesleg  Matthew Mcconaughey(ejtsd:Mettyú Megkonaghi vagy vmi hasonló xD) játszik benne és a szerepét valami istenien játsza.Olyan életszerű és teljesen beleéled magad. Na asszem ennyi is lenne ez a bejegyzés,kicsit kesze-kusza,de így hajnali fél 2kor nézzétek el nekem :DD fogalmazásom nem a legjobb és amennyi mesélnivalóm van még..majd ma folytatom.Mellesleg ma van a Drága Egyetlen Szerelmemmel a hónapfordulónk :) <3 ezúton is szeretnék neked Boldog Hónapfordulót kívánni,Életke ^^ <3 bedobok ide valami elgondolkodtató zenét,csakhogy legyen mint hallgatni: Igazából a Szaturnusz a kedvencem,de most ez is jó^^